Egy, a fejem mellett 5 centire csapódó bőrönd és egy belülről zárható, de ki már nem nyitható wc tette izgalmassá az oda-vissza 14 órás zötykölődést a vonaton. Érkezéskor az időnk nem volt a legszerencsésebb. Egy ismeretlen város, sötét és szakadó eső, amit tetézett a hármunkra jutó egy esőkabát. A szállást elfoglalva indultunk is tovább a másnapi verseny helyszínére, ahol egy megnyitón vettünk részt. Az épületben egy kétnapos társasjáték rendezvényt tartottak, ahol a szervezőkön kívül senki nem volt, így gondoltuk elsőként értünk a találkozóra, ami természetesen már elkezdődött három szabad székkel. A rendezők nagyon rendesek voltak és bőséges eszem-iszommal készültek a versenyzőkre. A nap zárásaként egy csehó felkeresését terveztük, ami közel sem bizonyult olyan könnyűnek, mint Budapesten. A keresgélés alatt sajnos sem az időjárás, sem az esőkabátok száma nem változott.

Másnap reggeli után egy nagyjából két órás városnézésre mentünk ketten. Az idő szebb lett és szerencsénkre a novemberi dátumnak köszönhetően nagy tömeg sem volt a városban. Az Orloj játékát légkalapács kísérte, a gyalogos lámpa nem villogott zölden, és még a kutyaszobrot is elfelejtettük megsimogatni. A verseny kis késéssel, de boldog arcokkal indult annak ellenére, hogy két háromfős asztallal kellett számolni. Az estébe nyúló versenyen szerencsém volt játszani 8 különböző nemzetiségű versenyzővel köztük a két honfitársammal és a döntőt nyerő német játékossal. A verseny közepén felejtettem el egy már kijátszott wizardot és döntetlen pontszámmal, ugyanannyi rontott tippel, 3. legnagyobb ütéssel csúsztam le az asztalelsőségről. Minimális hibákat és egyes szerencsétlen osztásokat leszámítva, úgy gondolom mindhárman elégedettek voltunk az eredménnyel, annak tudatában mennyire szoros volt a mezőny. (Az első és utolsó játékos között 80 pont volt a selejtezők végén.)

A verseny után, meghívtak minden játékost egy közös vacsorára, ahol már versenystressz nélkül töltöttünk el pár órát 1-2 korsó üdítő mellett. Másnap már csak a hazaút volt hátra, ahol megismertettük a Wizardot egy Fidzsi-szigeteki utastársunkkal, remélve hátha jövőre már onnan is lesz induló a világbajnokságon. Nagyon hálás vagyok az egész szervezésért, és hogy részt vehettem ezen az emlékezetes utazáson. Remélem, hamarosan újra sikerül kvalifikálnom valamelyik vb-re és ha ott is lesz kutyaszobor, már nem felejtem el megsimogatni.