Próbálom folyamatosan keresni a lehetőségeket, hogy helyet találjak Wizard versenyek számára. A tavalyi Társasjátékos Olympián Eszter, a homoludens.hu Egyesület Családi napjának keretében ajánlott fel lehetőséget erre, amit ezúton is köszönök.
Tervem az volt, hogy az eddigi véletlenszerű ültetéssel szemben, egy félig svájci rendszerű megoldást próbálok ki ezen a versenyen. A svájci rendszer lényege, hogy az adott fordulóban az azonos ponttal rendelkező játékosokat sorsolják össze, ezzel kvázi az azonos erejű játékosok kerülnek össze. Minél hosszabb egy verseny annál jobban érvényesül ez az elv. Legfőképpen olyan versenyeken alkalmazzák, ahol sok a résztvevő. A félig szó arra utal esetünkben, hogy alapvetően megoldandó feladat az is, hogy akik már egyszer összekerültek későbbi fordulókban ne játszanak egymással. Ez sakkban, ahol csak két játékos ül az asztalnál könnyen megoldható, a Wiazrd négy-, ötfős asztalainál ez nem kivitelezhető kis számú versenyző esetén. 5 olyan fordulót gondoltam ki, amiben mindenki játszik, de ez sajnos a teremfoglaltság miatt nem volt megvalósítható, emiatt muszáj volt 3 forduló után szűkíteni a résztvevő játékosok körét, ezért középdöntő és döntő asztalok szokásos megoldását alkalmaztam.
A rendezvénynek az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház adott otthont május 29-én. Az időre nem lehetett panasz, gyönyörű napsütés és meleg. Egy fenti teremben kaptunk helyet, ami bőven elég tágas volt, hogy kényelmesen elférjen mindenki az asztalok körül. Végül 18-an jöttünk össze az előzetes jelentkezők közül és szerencsére két bátor vállalkozó (köszönet Domonkos és Evelin beugrásáért) csatlakozásával elérhettük, hogy csak négyes asztalokat kelljen sorsolni a versenyen. Sajnos csúszással kezdtünk, ehhez még hozzájött, hogy én is játszottam, így kicsit kapkodósra sikerült az első párosítás, de sikeresen elindult az első forduló.
Az első véletlenszerű párosítást követően a második fordulóra 1 pár (a korábbi fordulóban is egy asztalnál ülő két játékos) jött össze, sajnos ők pont ugyanabban pozícióban ültek, mint az első fordulóban. A harmadik fordulóban pedig 5 pár alakult és itt is 1 pár ült azonos pozícióban. Összességében tehát 6 pár és 2 azonos pozíció alakult ki a három forduló során. Ha azt nézzük, hogy 20 játékos esetén 5 forduló is lejátszható párok nélkül, akkor ez soknak tűnik, de cserében a harmadik fordulóban a középdöntőbe jutó helyekért az első és utolsó asztal kivételével egymással küzdhettek a még esélyesek. Ez utóbbi szempontból igazságosabb ez a rendszer, hisz többségében nem már továbbjutottak vagy esélytelen közreműködésével dől el egy még esélyes játékos középdöntőbe jutása.
A verseny számomra belülről nagyon izgalmas volt, főleg, mert az utolsó asztalon négyünk közül mindegyikünknek volt még esélye a középdöntőbe jutásra. A középdöntőbe 8 játékos jutott, őket 1-4-5-8, 2-3-6-7 pozíciók alapján osztottam két asztalra. A döntőbe mindkét asztalról az első két helyezett jutott. Rendkívüli izgalmakat hozott a döntő parti. Két körrel a vége előtt az első és utolsó helyen álló játékos között 60 pont volt a különbség, majd az utolsó fordulóban a 90 ponttal vezető játékosnak nem sikerült megcsinálnia a vállalását, míg egyik ellenfelének sikerült a lapjából 6-ot mondania, amit össze is tudott hozni, ezzel az utolsó pillanatban fordítani tudott. Részletes eredmények.
A rendezők kitettek magukért és egy fantasztikus díjat vehetett át a győztes. A Wizard kártya lapjait a történetnek megfelelően egymás mellé rakva, bekeretezve egy nagyon szép fali díszt alkottak.
A versenyen résztvevő játékosok, a visszajelzések alapján bár érdekesnek és működőnek találták a svájci rendszert, többségében a véletlenszerű párosítás mellett tették le a voksukat. Mivel a Wizardban bárkinek bárki ellen bármikor van esélye így talán a kevesebb pár és véletlenszerűség valóban jobb megoldás lehet a párosításra, de még biztos fogom ezt próbálgatni.