A Díványon megjelent Társasok: ezt vedd a gyereknek Karácsonyra! cikkben a Wizarddal kapcsolatban kiemelik az európai kiadás dizájnját, konkrétan, hogy tetszett a szerző gyerekeinek. Mivel többször is hallottam már a kinézetről érdekes véleményeket, így gondoltam itt az ideje összeszedni mégis milyen külalakkal jelentek meg eddig a különféle Wizard játékok. Konkrétan most a mágusokra és bolondokra koncentráltam, mert ezek minden dizájnon különlegesek.
Kezdjük is rögtön az őssel. Ken Fisher 1986-os első kiadású játékában az alábbi külsejük volt a bolondoknak és mágusoknak, a többi a sima francia kártya lapok. Azt lehet megemlíteni velük kapcsolatban, hogy jelentősen különböznek egymástól, mind a mágusok, mind a bolondok. Érdekes, hogy míg a mágusok teljesen kitöltik szinte a kártya egész területét, a bolondok nem kaptak hátteret.
Az amerikai kiadások később az alábbi dizájnnal jelentek meg. Érdekes megfigyelni, hogy a varázslók közül csak egynek látszik a profilja, a többi szembe néz velünk, ahogyan ez már az első kiadáson is így volt. Ezeken a lapokon a ruhák apró különbözőségeire helyezték a hangsúlyt.
Bicycle kiadó, aki már 1894-ben foglalkozott kártyajátékok kiadásával készített egy saját Wizard verziót. Érdekes, hogy ők is meghagyták, hogy csak egy varázsló néz oldalra, a többi középre. További érdekesség, hogy mind a varázslók, mind a bohócok megkapták kőr, káró, pikk, treff jelzést is, amelyek még a ruhájukon is megjelennek.
2011-ben jelent meg egy középkori megjelenésű változat. Itt már minden egyes kártya színenként külön képet kapott, különböző mesterségeket űző iparosok, illetve rangos személyek szerepelnek a lapokon. Ebben a kiadásban már mindenki középre néz a nevezetes lapokon.
Jöjjön egy különlegesség, a japán kiadás. Itt érdekes módon csak egyfajta varázsló és bolond kártya van és néhány másik lap kapott színenként különböző dizájnt.
Az európai, Amigo kiadás teljesen egyedi tervezésű lett. Franz Vohwinkel (Puerto Rico, Magic, Tikal) fantáziájában az emberek, törpök, óriások és elfek alkotják a négy színt. Itt is minden lap egyedi, sőt az egyes színek lapjait egymás mellé rakva összeálló képeket kapunk.
A végére hagytam a legérdekesebbet. Amikor az ember ráér, hihetetlen dolgokat tud alkotni. Itt egy saját készítésű pakli. 🙂
Nos, hogy visszatérjek a cikk elején megemlített gondolathoz, hogy a gyerekeknek tetszik az európai dizájn, én már hallottam sok negatív hangot is. Valaki szerint félelmetesek egyes figurák. Magam részéről szívesen játszom bármelyikkel. Nektek mi a véleményetek?