Az idei Wizard világbajnokságra, mint szervező országból, 4 játékos indulhatott tőlünk. Név szerint: Makai Péter, Pólya Antal, Suba Gergely és Gárdonyi Zsuzsa (jómagam). Ez volt az első világversenyem nem csak Wizardból, de bármiféle játékból, és sok tapasztalattal lettem gazdagabb.
A vébéről szóló mesét viszont korábban kell kezdenem. Az országos bajnokság és a Füles kupa után dőlt el, ki lesz az a 4 személy, akik Magyarországot képviselhetik idén. Szerencsémre rendkívül jó társaságba kerültem, és a két „öreg róka”, akik már sokadik világbajnokságukra készültek (Gergő és Anti) felkaroltak minket, újoncokat. A vb előtti időszakban 2 napot töltöttünk együtt közös felkészüléssel, gyakorlással, tanulással, ami később rendkívül hasznosnak bizonyult a versenyen. Nem csak „szakmailag” tanultunk tőlük és fejlődhettünk velük, hanem emberileg is megismertük egymást, ami könnyebbé tette a vb csapatba való beilleszkedést. Sőt, büszke vagyok rá, hogy volt, amit ők tanultak el tőlem az edzések során – a világbajnokság napján visszaláttam saját stílusom egy elemét a játékukban.
A világbajnokság szervezői hangsúlyt fektettek arra, hogy a játékosokat összeismertessék egymással, így nem csak a verseny napján találkoztunk velük, hanem előző este egy állófogadáson ismerkedhettünk meg az országok résztvevőivel. Összesen 9 nemzet volt jelen idén: Ausztria, Csehország, Egyesült Államok, Görögország, Kanada, Magyarország, Németország, Olaszország, Svájc. Az este során nem a Wizardon volt a hangsúly, hanem a személyes beszélgetéseken, az emberek megismerésén, hogy másnap ne idegenek üljenek le az asztalokhoz. Itt derült ki, hogy Magyarországnak mindenképpen használ a világbajnokság megrendezése, mert többen (amerikaiak és kanadaiak is) eddig még nem is hallottak kicsiny hazánkról, de már napokkal korábban megérkeztek és nagyon tetszett nekik Budapest – azt mondták, hazaérve minden ismerősüknek elmesélik majd, milyen szép ez a város, és bátorítják majd őket, hogy látogassanak el ide.
A játékosok között volt, aki aktívan ismerkedett, vagy akár ismertetett másokat össze, volt, aki boldogan mesélt magáról, de volt olyan is, aki csak csendben megfigyelte a többieket, hogy abból találja ki, mire számítson másnap. Természetesen, ha már együtt voltunk, nem maradhatott el egy kis baráti Wizardozás sem. Többek számára ekkor derült ki, hogy +/- szabály szerint kerül a világbajnokság megrendezésre, és volt, aki ekkor ismerkedett meg a verseny paklival is – az amerikai kontinensen francia kártyával játszanak, amihez tartoznak az E és a W extra lapok, így nem csak a színes, 1-13 között számozott pakli okozott nekik nehézséget, de az N és Z lapmegjelölések is furcsák (és túlságosan hasonlóak) voltak számukra.
Másnap aztán jött az igazi megmérettetés. Előzetesen azt hittem, a versenyen mindenki csendben, szigorúan, komoran fog ülni, bezárkózva a saját kis lapjai mögé – hiszen ez A Világbajnokság, ez egy komoly dolog. Szerencsére viszont egyáltalán nem így volt. Az enyhe nyelvi nehézségek ellenére jó hangulatban teltek a partik, és senki nem vette igazán a szívére, ha épp utolsó lett az adott körben.
A nap folyamán az Amigo Spiele és a Piatnik (mint a játék kiadói) mindent elkövettek, hogy gördülékenyen haladjon az esemény, ám a 2 világbajnokság (a Wizard mellett az Aranyásók vébét is ekkor tartották, ugyanazon a helyszínen) összehangolása a több, mint 50 résztvevővel nem volt könnyű feladat még a precíz németek számára sem. 3 darab 4 fős és 2 darab 5 fős asztalnál játszottunk, de valahogy mégis sikerült olyan (nem svájci rendszerű) ültetési rendet kialakítaniuk, hogy 2 egymást követő partinál majdnem ugyanazokkal ültünk asztalhoz, míg több játékossal egyszer sem kerültem össze. Úgy tudom, ez nem először probléma a világbajnokságokon, de remélhetőleg előbb-utóbb találnak rá megfelelő megoldást a németek.
A legjobb négy közé tőlünk Pólya Antal jutott be, rendkívül magabiztos játékkal: az alapszakaszban 3 győzelemmel és 1 második hellyel. A döntőre viszont elfogyott a szerencséje (vagy a többi játékos ijedt meg tőle annyira, hogy próbáltak neki minél jobban keresztbe tenni), így végül 4. helyen zárta a versenyt.
Én a magam 10. helyével nagyon elégedett vagyok, az első Wizard világversenyemen nem remélhettem ennél jobb eredményt. Hozzá kell szokni a vébén uralkodó játékstílushoz, mely sokkal biztonságibb játékot követel meg, mint amit a hazai versenyeken tapasztaltam – ennek ellenére érdekes módon a 2-es alulmondástól a 3-as felülvállalásig minden előfordult. Jó lenne, ha több kupaverseny lenne hazánkban, hogy nagyobb rutinnal képviselhesse Magyarországot, aki kijut a vébére – én ezelőtt összesen 2 versenyen vettem részt, és a versenygyakorlat hiányát megéreztem a játékomon.
Remélem, hogy a következő versenyekre is indíthat Magyarország 4 játékost, nem csak a hazaiakra, mert sokkal jobb, ha a 4 versenyző közösen tud felkészülni a világbajnokságra, mintha csak 2 indulónak kellene „másokkal, tét nélkül” gyakorolnia. Jövőre Lettországban lesz a verseny, Antal a legjobb 4 közé jutásával már biztosította a helyét a résztvevők között, nekünk, többieknek pedig van rá 10 hónapunk, hogy felkészüljünk az Országos Bajnokságra.