Mi történt Prágában?

Bár magam nem vettem részt a prágai világbajnokságon, érdekelt a kiutazók véleménye a 6. nemzetközi Wizard versenyről. Így beszámolóik alapján próbálom elmesélni milyen élményekkel tértek haza.

A program az eddig világbajnokságok menetéhez hasonló volt. A legtöbb versenyző pénteken érkezik és a szállásadó hotelben találkoznak először az este folyamán, ahol köszöntik őket a verseny szervezői, akik szokásos módon az Amigo német képviselői voltak. Társszervezőként a csehországi Piatnik képviselte a hazai stábot. Az új versenyzők ilyenkor ismerkednek össze, a több vb-n részt vettek pedig már ismerősként üdvözlik egymást. Idén is voltak újrázók, ahogy tőlünk Antal is.

Másnap reggeli és utána 10-11 körül kezdődik a verseny. Tavaly Athénban a szervezők a 13-as létszámot három 3-as és egy 4-es asztalra bontották fel, amit a játék végén elég sok kritika ért a játékosok részéről. Akkor megfogadták, hogy a nem jól megírt párosító programjukat jövőre javítják és 5-ös asztalokat is kezelni fogja. Nos, úgy tűnik erről valahogy sikerült megfeledkezni, mert idén is sikerült hármas asztalokat betenni az első fordulóban. Aztán némi technikai segítség igénybevételével a többi fordulóban már megoldották a normális 5-ös és 4-es asztalos felosztást. Ez a mondhatjuk amatőrködés azért is zavaró, mert pont ők találták ki a jó 5-ös és 4-es felbontás szabályát a versenyekre. Egyedül ugye a 11 fős verseny nem oldható meg 4-es és 5-ös asztalokkal, minden más igen. Természetesen a legjobb, ha sikerül csak 4-es vagy csak 5-ös asztalokat használni, de ez nem mindig megoldható a játékosszám tükrében, de a 3-as asztallal több probléma is van. Sokkal több játékpont érhető el rajta, másrészt a legkevesebb megszerezhető 20 meccspontért tulajdonképpen csak helyesen kell játszani, míg egy ötös asztalon lehet valaki vért izzad a 10 pontért is. Szóval remélem két esetből már sikerül tanulniuk a rendezőknek és jövőre ilyen már nem fordul elő.

Ákos megjegyezte, hogy bár a szereplése nem ezt mutatja, a hazai mezőny is van olyan színvonalú, mint a nemzetközi. Több vb tapasztalata után ezt én bátran meg tudom erősíteni. Én azt szoktam mondani, hogy amit a statisztika is mutat, a német, osztrák és a tengeren túli versenyzők nagyon erős játékosok, hiszen a válogatóik és tapasztalatuk is jelentős, a többiektől viszont nem maradunk el semmilyen összehasonlításban. Ákos szereplését az ötös asztalok és a döntetlenek nem javára eldőlése befolyásolta sajnos rossz irányba, Antal sikeresen összeszedett egy kis náthát még itthon, Editnek pedig még szokatlan volt az igazi versenyjáték, amiben sokszor jobb elrontani más vállalását, mint a sajátod teljesíteni. Ezen kis tényezők egy ilyen nagy szerencsefaktorú játék esetében, erős mezőny mellett pont elegek ahhoz, hogy ne a döntőben, hanem a rangsor végén találkozzunk a nevünkkel az alapszakasz után. Mint, aki a magyar világbajnokságon utolsóként végző pontosan tudom milyen érzés ez, de úgy gondolom maga a játék élvezete, a társaság, a környezet bőven feledteti a játékossal a kevésbé jó szereplés tényét.

A rendezői baki mellett természetesen kiemelendő először is a helyszín, ami egy romantikus középkori városháza különterme volt, ami Antal elmondása szerint tökéletes helyszínnek bizonyult, ahol zavartalanul lehetett csak a játékra koncentrálni. A verseny után egy sétahajózásra vitték a résztvevőket a Moldván, majd pedig szokásosan egy közös vacsora következett.

Másnap reggel egy közös reggelivel zárult a világbajnokság, ez is a szokásoknak megfelelően. A mi csapatunk rövid városnézés után indult haza. Sétáltak a Károly hídon, a Vencel-téren. Minden versenyzőnk az eredménytől függetlenül kellemes élményekkel tért haza.

Szólj hozzá!